Ne olvasd el.

Egy hét kimaradás után újra itt. Időhiány miatt valószínűleg ha írok, akkor is csak hétvégén fogok.

Hát a hetem elég szokványos volt.
Hétfőn elmaradt az olaszfakk-felelés. Zenetörin végérvényesen le lettem szavazva. Az Adventi Éneket fogjuk énekelni. Egy ember miatt... De nem érdekel. Szolfézsen csináltunk kétszólamú diktálást. Tűrhetően ment, hibátlant lett.
Kedd.. nem emlékszek. Szóval valószínűleg nem volt semmi érdekes.
Szerda. Szintúgy semmi nem maradt meg.
Csütörtök. Zongorán egész jól haladok az Este a székelyeknél-el. Most a Tiersen is egész jól ment. Utána mennünk kellett kórusszereplésre. Bemutató volt a nyolcadikosoknak. Rossz volt, de legalább senki nem röhögött ki minket.
Péntek. Ugyan úgy bemutató volt. Kétszer annyian voltak, mint csütörtök. És természetesen kiröhögött minket egy csaj. Az értelmiségi szint.. Kikaptam a matek TZ-met...
A Keri elintézte hogy megcseréljük az óráinkat. Fizika helyett ének volt, így betudtak hozzánk jönni énekre a nyolcadikosok. Vezényelnem kellett. Enyhén mondva is borzalmas volt. Lassú volt és úgy álltam ott mint egy darab fa. Gratulálok. A hazaút is jó volt.. Este csináltunk apával túrós batyut. Illetve, azt mondja, hogy én csináltam.. Fura lenne, mert egész jó lett. Nem szoktam meg hogy bármi is jó amit én csinálok.

Tegnap megünnepeltük a szülinapomat, ami nem tegnap volt. De nekem inkább úgy tűnt, hogy anya 2. szülinapját ünnepeljük. Bevágta a hisztit, hogy én milyen figyelmetlen vagyok vele szemben, hogy csokitortát akarok csinálni, amikor ő nem szereti. Hát leszarom. Elvileg az én szülinapom lett volna és amúgy is volt még csinálva epres süti. De tudja mit? Legközelebb lóf*sz se lesz. Ezentúl meg se fogom ünnepelni. Minek..
A tortát félig-meddig én csináltam. Tűrhető.

Nem tudom mennyire tűnik ki az írásból, de ritka pocsék kedvem van. Aki nem akarja hogy véletlenül megbántsam, akkor az NE olvassa tovább!
Olvastam Nyoo blogját és kicsit megörültem, mert úgy tűnik, nem vagyok annyira különc mint, amennyire gondoltam, ha mások is hasonlóan éreznek mint én. Csak én nem lassan, hanem évek óta nem tudom elviselni magam. Az sem vág a földhöz hogy mindenki szarik a problémámra, mivel mindig így volt. És amúgy is az én problémáim, oldjam meg én.
Lassan kijelenthetem, hogy szinte csak ismerőseim vannak. Barátok szinte egy se. Akik vannak, azok is egyre távolabb. Le lettem cserélve valaki izgalmasabbra. Valakire, akivel jobban lehet szórakozni, aki nem ennyire különc és begyökösödött. Én nem szoktam bulikba járni, és fülsiketítő sz*r zenékre rázni magam, nem iszom le magam, nem dohányzok, nem drogozok, tudom hol a határ és keményen be is tartom, nem nevetek minden értelmetlen, trágár hülyeségen, nem lelem örömöm abban, ha telenyomom a tüdőmet ízesített füsttel, nem akarom mindenáron széttenni a lábaimat, nem köpdösöm a tanáraimat, nem szólok be mindenkinek és nem alázom meg őket csak hogy menőnek tűnjek, nem dobálom a másikat nyálas galacsinokkal, csak azért mert nem tetszik a nézőpontja, nem vágok bele a másik beszédébe mert úgy gondolom hogy "akkor is nekem van igazam, és kinek képzeled magad hogy egyáltalán hozzám szólsz"... Szóval nem vagyok a mai átlagnak megfelelő. (mert lássuk be a szomorú tényt, ez a mai átlag) Szürke kisegér vagyok, aki nem akar mindenképp bevágódni nálad, és nem fogja nyalni a segged csak hogy legyen még egy érdekbarátsága. Inkább legyek prűd, unalmas, gyökér hülye gyerek vagy nevezzetek aminek akartok, de nem leszek olyan mint a másik oldal. Semmiképp nem fogok megváltozni azért, csakhogy ez a kib*szott társadalom végre befogadjon. És ha most az fog következni, hogy mindenki hümmögni fog és elfordul tőlem, hát legyen. Nemigazán értettek meg eddig se, most miért lenne másképp.
Nem mondom azt, hogy én szent vagyok, mert az lenne a világ legnagyobb hazugsága. De látom a hibáimat és igyekszek javítani rajtuk.

Úgy gondolod, hogy a legjobb barátom van? Hát mekkorát tévedsz! Ha nálad ezt jelenti a legjobb barát, akkor te nem tudod, milyen az. Én mindig támaszt nyújtanék neki, meghallgatnám, megvigasztalnám. Ha bántani akarnák, elé ugranék, hogy engem üssenek és ne őt. Mindenképp megvédeném. A legnagyobb viharban és hóban is ugarnék, ha kérné. Mindent megtennék, hogy mosolyogni lássam és sosem bocsájtanám meg magamnak, ha fájdalmat vagy csalódást okoznék neki. Én odaugranék a legjobb barátom és a golyó közé, hogy megmentsem. Na és te?
Idegesítő vagyok? Legszívesebben leköpnél és belém rúgnál? Akkor mondd a szemebe és ne a hátam mögött legyél nagyfiú/lány.
Múltkor megkérdezték tőlem, hogy mégis hány évesnek érzem magam. Ennek ellenére, nem én szoktam szombat esténként részegen fetrengeni a saját hányásomban.

Miért akarnak mindenképpen elnyomni és megölni azt, aki vagyok?

Gusztustalan ez a nyáladzás és tisztára olyan, mintha agytúrkásznál ülnék: Okosan figyel, rád néz, mosolyog, de valójában azon gondolkozik, hogy rántott hús vagy grillezett virsli legyen ma a vacsora..

Furcsa, hogy mi mindent írhat vagy mondhat az ember idegességében, amit később megbán. De most már így hagyom. Legalább később jót fogok röhögni magamon -.-