Rock Napja.

Rock Napja alkalmából úgy gondoltam, három általam nagyon szeretett együttestől rakok be számokat.
Hallgassátok élvezettel! :D


Queen - We Will Rock You


Guns N' Roses - November Rain


System of a Down - Hypnotize

Kisregényes pótlás.

Huh, április óta annyi minden történt, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Minden esetre nem lesz rövid (ahogy a cím is mutatja), szóval nem is kell elolvasni, fő, hogy nekem megvan :D

Volt ugyebár a Pici szülinapja 18-án, amit vasárnap tartottunk meg. Egy piros pénztárcát vettem neki, és úgy nézett ki, hogy örült neki :) Maga a buli nagyon jó volt. Rengeteg, de tényleg rennngeteg kaja volt. Anyuja aztán kitett magáért, mintha egy lakodalom lett volna :D A Pici egy három szintű, szívecske mintás tortát kapott. Nagyon finom volt :) Összeismerkedtem pár rokonával, nagyon jó fejek :) Fociztunk is és lőttem egy olyan hatalmas öngólt, hogy most egy életre bujdosnom kell x'D Ugye, hogy megmondtam, hogy nem tudok focizni?! xD Na mindegy, ezentúl csak nézem xD Azokat a fricskázókat meg szépen elintéztük x)
A buli előtti nap volt egy kórusos szereplésünk a kertvárosi templomban (ápr. 21). A MK karvezetősei vizsgáztak, és mi voltunk a tétel x) Sajnos a Klaut és a Zsófi nővérét nem láttam, de a Livi ügyesen vezényelte nekünk a Hegyi éjszakákat :)
Következő héten volt a Zsolnay fesztivál megnyitója (ápr. 27), amin megint csak énekeltünk. Egész jó volt, főleg hogy begyújtották a kéményeket és színes füst jött belőlük. Nagyon jól nézett ki :D Viszont a Bújócska nem nyerte annyira el a tetszésem. Jó darab meg minden, de azért nem egy Kodály x)

Május 3-án volt bátyám szülinapja és a kórus búcsúztató. Én írtam a búcsúszöveget a 12.-nek :S Hát, szerintem elég sz*r volt, de a többieknek azért tetszett :) A Pici olvasta fel a szöveget :D A műsor am szerintem szép volt. A Gyula mondott egy nagyon szép verset, elmondták a tanárok a beszédeket, kórusművek, utána pedig jött az osztály közös dala. Bartók Esztertől a Búcsúdalt énekeltük nekik. A vége egy kicsit el lett rontva, de sebaj, attól még nagyon jó volt :D Majdnem mindenki sírva fakadt, még az elsősök is, és kicsi kellett hozzá, hogy ne bőgjem el magam én is. A 12. a 3. Megasztár búcsúdalát énekelte, aztán velünk közösen a Honfoglalást :) Utána jött az ajándékozás. Én a Katának adtam ajándékot :D
Szombaton volt a ballagás (máj. 5), ami elég hamar lecsengett. Fél órát késtem a díszítésről (6:30-ra kellett bemenni, én meg csak az 5:20-al értem volna be annyira, de tudjátok ki fog 4-kor felkelni, amikor ott az a sok pécsi -.-) így amikor beértem, szinte már az egész énekterem fel volt díszítve, és virágra se lett volna nagyon szükség, szóval fölösen cipekedtem x) (mondjuk a folyosóra ráfért volna, de az nem a mi dolgunk...) Pedig egy hatalmas zöld táskában vittem a virágokat. Erről jut eszembe. Előtte való nap poénkodtunk bátyámmal, és hát a vége az lett, hogy ráestem a tűzifatartó vödör szélére, de úgy, hogy pont a nyakam közepének csapódott neki. (brrr, rossz visszagondolni) És még a fejemet is rendesen odacsaptam -.-" De szerencsére semmi baj nem lett, egy hét múlva már a nyoma se látszódott és nem is sajgott már annyira. Na szóval ballagás. Mivel a díszítéssel kész voltunk, már csak sorfalat kellett állni, aztán szépen léptünk haza.
Aztán következett a jól megérdemelt érettségi szünet. Aha, kórussal egybekötve -.-" De mindegy, mert voltam olyan balf*sz, hogy szinte semmit nem tanultam.. Mivel már a Hungarotonos CD felvételre készültünk, ezért szinte minden nap volt kóruspróba, és még szombat reggel is be lettünk rángatva.
14-én volt a Reni szülinapja, amire közösen összedobtuk a pénzt (Pici, Viki, Emese, Én) és vettünk neki egy hangjegy mintás karkötőt, amit még korábban kinézett magának, de nem volt pénze megvenni. Nagyon örült neki, szóval szerencsére jót vettem meg :'D

Következő héten megint próba dögivel és 23-án táttárárááá! Megyünk Budapestre.
Az első nap borzalmas volt. Reggel indulás előtt kóruspróba. Szegény Noémi épp hogy kijött az olasz érettségiről. Olyan 10 környékén indultunk el. Pécsnél még kellemesen hűvös volt az idő, de Dunaújvárostól meg lehetett dögleni a buszban. Ablak persze nuku. Hát hol volt az az eső, amit annyira ígértek?! El lehetett képzelni, hogy néztünk ki mire Bp-re értünk, de neem, te szépen fogod magad, betolod a popódat a Hungarotonhoz és azonnal megcsinálod azt a nyavalyás felvételt. Még arra se volt időnk, hogy egy kicsit pihenjünk, vagy kajáljunk -.- Pedig nem kellemes így 3 órát végigcsinálni, ráadásul állva. Ennek ellenére ez az első felvétel sikerült a legjobban és a leggyorsabban. Ennek oka pedig az volt, hogy éjszaka mindenki berúgott, mint a magyar ökör (tisztelet a kivételnek x) ), úgy hogy nagyon partiképesek voltak a többiek reggel. Am a szállásunk egész jó volt (Hűvösvölgyben) csak a szobák akkorák voltak, mint egy egérlyuk és a falak szinte papírvékonyságúak voltak, ennél fogva a többiektől semmit sem lehetett aludni. Én a Picivel, az Annával és a Melivel voltam egy szobában.
Reggel megint felvétel. Szóval következett megint 3 óra állás. Mivel nagyon nyögvenyelősen ment a dolog, ezért a Keri azt mondta hogy mindenki menjen és ebédeljen meg (3 óra után még jó hogy -.-") Gondoltam, beülünk valahova, megkajálunk és pihenünk egyet. Aha, persze. A többiek össze-vissza variálgattak. Egyszer KFC, egyszer gyrosos, egyszer McDonald’s, egyszer Burger King.. könyörgöm, döntsék már el! A Picivel gyorsan berohantunk a Burgerbe, hogy vegyünk egy kis kaját, de mire eljutottunk volna odáig, hogy meg is esszük, addigra "jajj indulni kell vissza" #Đđ#Đ>đ|Ä .... Na de a visszaút volt az igazi. Neeem, miért is kellene arra menni, amerre jöttünk, ugyan már, neked beépített önműködő GPS-ed van, biztos odatalálunk. Jah, vagy 5 embertől kellett megkérdezni, hogy merre kell menni. Aztán mire visszaértünk épp, hogy leültem és letuszkoltam a kaját, máris menni kellet énekelni. Szóval köszi lányok. Legközelebb azért ne :D Megint 3 óra állás és... végeztünk!!! :D Eredetileg másnap is lett volna egy 3 órás felvételünk, de egész gyorsak voltunk, ezért 12 helyett megcsináltuk 9 óra alatt a felvételt. Még aznap haza is mehettünk volna, de a Kerinek vacsorája volt egy ismerősével, szóval maradtunk -.- De végül is nem volt rossz döntés, mert innentől kezdve végre tényleg jól éreztük magunkat. 17 órától szabadprogramunk volt. Vettünk fagyit (háhá! Pécsen a Király utcában sokkal nagyobb és finomabb! x) ) Elmentünk össze vissza császkálni a Duna parton és a Váci utcában. Rohadt drága volt minden, szóval sajnos szuvenírt nem tudtam venni senkinek : / Pedig annyi érdekes dolog volt. Húú és a Duna part! Mohácsnál is nagyon szép, de Bp-nél még mindig lélegzetállító! :D De mivel normál kamerám nincs, ezért képeket nem tudtam csinálni : / Szóval a nap végét nagyon élveztem, annak ellenére is, hogy nem éreztem a lábamat a sok állástól és járkálástól xD És volt egy kis fail a térképpel, szóval a boltot se találtam meg, amit kerestem :'D
Másnap pedig go haza. Ahogy lenni szokott, a visszafele út megint csak elröppent :)
Összességében, annak ellenére hogy a felvételek nagyon megterhelőek voltak és az első nap se volt a szívem csücske, azért örülök hogy elmentem, mert sok jó dolgot hagytam volna ki :)

Ez után volt egy viszonylag kórusmentes hét. Gyorsan le is rendeztem a szolfézsvizsgát, aztán nyomás tanulni! Következő héten ugyanis jött az első három mumus (jún. 5-6-7): zongora vizsga, matek vizsga, angol vizsga. Naaagy nyelés.
Zongoravizsga. Az előtte levő napokon az agyvérzés kerülgetett. Bemegyek előző héten egyik reggel egy órával korábban, hogy tudjak gyakorolni, mert ugye nekem otthon nincs hangszerem:
- Jó reggelt! Van szabadon zongorás terem?
- Nem lehet zongorázni drágám az érettségik miatt.
Délután ugyan ez. Másnap reggel, délután ugyan ez. Harmadik reggel, délután ugyan ez. Negyedik nap végre zongorához kerültem, mert órám volt, de akkor is ránk lett szólva, hogy nem szabad zongorázni. Bezzeg a Várkonyi püfölhette az énekteremben azt a nyavalyás pianínót és még az aulában is énekeltethetett. Persze, persze, nem szabad hangoskodni -.- Gondoltam arra is hogy elkérem a 43-as terem kulcsát, mert ott is van pianínó és onnan nem hallatszik fel az olasz folyosóra semmi, ahol az érettségik folytak, de azt meg nem adták oda, olyan címszóval, hogy nagyon kell rá vigyázni, mert tönkretették, és most nem kaphatja meg akárki ám a kulcsot, csak a Keri. Mondom, én zongorista vagyok, vigyázok rá és mindenképpen kellene gyakorolnom, mert következő héten vizsga és eddig is mindig odaadták a kulcsot. Neem, akkor sem. Hát menny a p*csába! Mi a f*szomat csinálnék vele, ráfeküdnék?! (már bocsánat) Hát majd biztos én fogom szétverni -.-".. És még a Keri se adta oda, hiába kértük a Vikivel. Következő héten meg vizsgák voltak reggel, ezért legközelebb csak zongoravizsgán (jún.5) volt a kezem alatt billentyű x) Rendesen el is csesztem, de áhh.. nem érdekel..

A következő pár napban meg szinte csak kávén meg teán éltem. Szerintem én koffeinmérgezésben fogok meghalni :"D A matek vizsgáról (jún.6) inkább nem is ejtek szót x) Utána volt kóruspróba, de olyan Isten nincs, hogy én angol vizsga előtt bemenjek, szóval nem is mentem x)
Másnap (jún.7) angol vizsga, utána megint kórus. Arra bementem. Meg is kaptam szépen az előző napért a lecseszést. Tudom ám, hogy egy kis gyengeelméjű hülye gyerek vagyok, de azért.. Ne tessék már ennyire a p*fámba nyomni :D Am kezdem érteni, hogy miért utálja az összes tagozat az énekeseket. Biztosan örültek neki, hogy a Keri pont érettségi és vizsga időben tart kórust, nehogy tudjanak figyelni arra, amit írnak...

Utána való nap töri tételeket dolgoztam ki, meg szombaton is és vasárnap próbáltam megtanulni, vagy legalább átolvasni mindegyiket, de persze hogy nem ment. Ezért fogtam magam, és hétfőn (jún.11) hajnali 3-kor keltem, hogy majd szépen átolvasom és megtanulom a többit. Hát nem ment. 20 tételből kb. 15 volt, amiről tudtam is, hogy mi akar lenni. Próbáltam reggel a buszon is olvasgatni a tételeket (anélkül hogy rosszul lennék, mert ha buszon olvasok, akkor rosszul leszek), de annyira hulla voltam, hogy semmi nem ragadt meg, szóval úgy döntöttem, nem érdekel. A 3. voltam. Két tételt kellett húzni, az elsőt le kellett írni, a másodikból meg szóban kellett felelni. Nos, nekem akkora rohadtul nagy szerencsém volt, hogy a tatárjárást és az Erdélyi Fejedelemséget húztam ki, amik tűrhetően mentek. Kb. 500 kg-al lettem könnyebb. Összesítve 4-est kaptam. Na akkor haza szépen és nekiesés az irodalomnak. Aha, épp hogy letettem a fejem a buszon, mintha egy 10 kg-s kalapáccsal vágtak volna fejbe. Szóval hazaértem, átolvastam egy-két tételt és megpróbáltam aludni, mert hullán úgy se marad meg semmi a fejemben. Az én kedves édes anyukám persze, hogy akkor ért haza és tekerte fel max hangerőre a TV-t.. Azért valahogy elaludtam.
Hajnali egykor kivágódtam az ágyból és nyomás át bátyámhoz tanulni. Ő is épp tanult, mert aznap volt emelt töri szóbelije, szóval közös erővel meg egy adag kávéval neki a tételeknek (am előző nap is ő segített^^) 15-ből (ha nagyon kedves akarok lenni magamhoz) kb. 10-et sikerült megtanulni x) Ráadásul reggel a suliba át se tudtam őket olvasni, mert lekéstem azt a buszt amivel menni akartam, aztán mikor beértem, lett volna még kb. fél órám, de kedves tanárnőm úgy fogadott hogy "jajj de jó, hogy itt vagy Kriszti, így legalább kezdhetjük előbb a vizsgát" Jajj de jóó :D (4. voltam és az első 5 kezdte a vizsgát) Semmi baj, őrizzük a pánikot. Bemegyek, húzok, meglátom a tételt, Aranyt húztam. Az első gondolatom az volt, hogy aztak*rva én ezt nem tudom. De aztán megláttam hogy csak az 50-es éveket kéri meg a balladákat, szóval gondoltam, valamit csak összehozok. Írás közben az alvás kerülgetett, szóval úgy döntöttem inkább leírok mindent esszé szerűen, nehogy az legyen, hogy odaülök, tudok mindent, csak rohadtul nem jut eszembe semmi az álmosságtól. Hát így legyen ötösöm a lottón, mert ez volt. Odaülök, pokerface. Jó, valahol el kellene kezdeni. Háttömtörömtöm pont pont pont. Szinte az egészet a lapról olvastam fel, kivétel a verselemzéseket, mert eskü semmi nem jutott az eszembe. Csúnyán is nézett rám a tanárnő, ennél fogva eléggé meglepődtem amikor mondja, hogy 5-s lett. Nem is igazán fogtam fel a dolgot, csak amikor már öltöztem át a wc-ben a Renivel, hogy "bazzzdmeg túl vagyok rajta!!!!". Ennek örömére pumpáltam a lelket még vagy 2 órán keresztül a többiekbe (mivel hazamenni már nem volt időm), hogy "nyugii, semmi baj nem lesz", aztán annak örömére hogy túl vagyok rajta, bementem kórusra. Egész nyugtatóan hatott rám, főleg az hogy a Keri negyedikeseknek szólított minket. Tudom, hogy nem nagy dolog, de annyira ráparáztam ezekre a nyavalyás év végi vizsgákra, hogy kész csoda, hogy nem lett gyomorfekélyem vagy ideg összeroppanásom tőle o.o Kórus előtt ráadásul megtudtam a matekvizsga jegyemet is, ami nagyon rosszul sikerült, de a jegy megvan, és más abban a pillanatban már nem is érdekelt. És az angol vizsgám se lett olyan elvetemült. Szóval a Picivel közös erővel felfogtuk, hogy igen, végzősök leszünk!!! :D Yeah! xD Huh, nem kicsit könnyebbültem meg...
Másnap (szerda) csak jegymegbeszélés (igen, irodalom tanárnőm lecseszett a felolvasás miatt, szegény töritanárnőmre meg véletlen ráförmedtem o.o) , fotoszintetizálás, meg kórus volt. Csütörtökön meg csak kórus. Furcsa is volt egy kicsit, mert este amikor lefeküdtem, még mindig benne volt egy kicsit a gyomromban a görcs, hogy "biztos nem kell holnapra semmit tanulni?" Neem, nem kell :)
Tegnap meg csak sportnap volt, ami annyiban merült ki, hogy ha megmutattad, hogy ott vagy, nem kapsz igazolatlant és már mehetsz is haza. Én is csak papírokat intézni mentem be, és jöttem is haza.

Így visszagondolva, az utolsó 3 hónapban olyan voltam mint egy házisárkány, sőt, ez elég enyhe kifejezés. Szóval elnézést, akivel ingerültebben beszéltem a kelleténél : / De legalább a vizsgák segítettek kicsit átérezni azt, hogy mi vár rám jövőre és mit kell másképp csinálnom. Fuhh, hát jövőre biztos nem ez lesz : / Idén hatalmas nagy szerencsém volt..
De most már Hawaii, napfény, éljen a nyár! Már csak hétfőn kell elintéznem az ösztöndíjamat, kedden évzáró és végre megkezdhetem a Vakációt! :D Tanulással ^^"

Akik még szóbeliznek, azoknak pedig egy hatalmas kalappal! :D

Ui.: A képen a Zsolnay fesztivál megnyitója van. Mi a nagyon színes felsősök vagyunk a színpadon :D
Na bye bye!