Quiete.

Egy héttel később megint itt vagyok. Eredetileg hét közben is akartam írni, de mire eljutottam volna odáig, hogy leülök és akkor most írok, addigra rendszerint benyomtam a szunyát :D

A hetem megint nem volt valami érdekes.
Hétfőn az egész olasz-fakultációs csoport szép kis leb*szást kapott, mert senki nem tanulta meg a future semplice-t :Đ És a dogámat inkább el se mondom, hogy hányas lett... Olaszból is feleltem, inkább arról se mondanék semmit -.-"
A keddi napom röviden tömören sz*r volt. Az egyik barátféleségemben eléggé csalódtam, szóval ezentúl inkább hanyagolom a vele való diskurálást. Nem nagy dolog történt, de ehhez azért kell pofa -.- Éss már megint én feleltem énekfakból.. Valakinek még egyáltalán nincs jegye, nekem meg ez volt a negyedik :"D A biosz doga meg.. püff..
A szerdára - bevallom férfiasan - rohadtul nem emlékszek :Đ A csütörtökből is csak annyi maradt meg, hogy tesin gyakorolgattam a röplabdát és a kosarat, és egész jól mennek! *-* És dolgozatot írtunk olaszból.. majd meglátom, milyen lesz. A zongora óra meg katasztrófa volt...
A péntek fő eseménye az volt, hogy nem volt karvez!!!*-* Helyette hétfőn lesz -.-
A péntek többi része sajnos nagyon gyorsan telt el, ahogy a szombat és a mai nap is : / Csak tudnám, hova rohan ennyire az idő? Épp, hogy hazaérek péntek délután, már azt veszem észre, hogy hétfő reggel van -.-

Misaki ajánlására elkezdtem a Gosick-ot és nagyon kellemeset csalódtam benne : ) A Rozen Maiden óta ha meglátok egy fodros-bodros mogorva kinézetű lolit, inkább szépen félreteszem az animét. Viszont, szerencsére a Gosick és a főszereplő hölgyemény, Victoriqua egyáltalán nem abba a kategóriába tartozik :) De egyenlőre elég ennyi, majd úgy is később fogok róla még beszélni, amit befejeztem az animét.

Elolvastam a Pandora Hearts manga előző és mostani fejezetét és kisebb "shocked O.O" Nem akarok spoilerezni, szóval csak annyit hogy: eztabüdöséletbesegondoltamvolnaaa!!! T^T Pedig annyira szerettem! És pont Ő? O.O Minden esetre, nem semmi Mochizuki-sensei! Szerintem sikerült ledöbbentenie mindenkit ezzel a fordulattal : O

Végre elkezdtem olvasni az egyik kötelezőmet, ami még vissza van, Az aranyembert. Sokan mondják azt, hogy ha valaki Jókai-t akar olvasni, az hagyja ki az első 100 oldalt és aztán kezdje el. Eleinte én is tökéletesen ezen a véleményen voltam, aztán rájöttem hogy nem is baj, hogy ennyire részletes leírások vannak benne. Sőt! Sokkal jobban eltudom képzelni a tájakat és jobban áttudom élni. Szóval eddig nekem nagyon tetszik a könyv :)

Irkálhatnék még, de azt hiszem így is eleget írtam már o.O' Pedig eskü', nem rekordot akarok dönteni.


Ma elővettem a klasszikus CD-met és ezt hallgattam. Mindig lenyugtat :) Remélem egyszer majd az egész művet letudom játszani...

Beethoven: Holdfény szonáta - I. tétel


Hogy ennek ellenére miért viharos képet raktam be? Nem tudom miért, de engem a vihar lenyugtat. Ezért szeretem annyira az esővel együtt :)

Ti amo... o non?

Az éjszaka nem valami sokat aludtam. Azt hiszem, olyan hajnali 4 körül sikerült végre elaludni. Nem tudom miért, mert hulla fáradtan feküdtem le..
Tegnap meg végre ho scritto, szóval örülhetnék magamnak, de azt hiszem fölösleges volt. Hagyom a francba az egészet.

A téma, amiről most beszélni fogok, azon valószínűleg már mindenki átesett és ha a jót nem is, a rossz oldalát biztos érezte. Dobpergés! Ez nem más, mint az a rohadék szerelem.
Nap mint nap látom, hogyan teszi tönkre a barátaimat a szerelmi bánat vagy épp a túlságos "jajjdeszeretlek", annyira hogy se a jegyeire, se a családjára, se semmire nem képes figyelni Őrajta kívül. Nézni is borzasztó... Talán nem is olyan rossz, hogy eddig sose voltam a "rózsaszínködös" státuszban.
Olvastam egy cikket a pécsi középiskolások magazinjában, ami azt boncolgatta hogy a szerelem betegség-e vagy se. Igen, betegség. Mint a tüdőgyulladás, az influenza vagy a rák. Ezt én egy kicsit erősnek éreztem eleinte, mert azért mégis csak egy emberi érzés és elviekben nem hal bele az ember... De ha jobban belegondolunk, miért ne lehetne az? Ha nem viszonozzák, rosszul érzed magad, előjön a "megakarok halni" mondat, fáj a hasad, émelyegsz és másra se tudsz gondolni. Nem is beszélve arról, hogy hányan lettek már öngyilkosok a szerelmi bánat miatt... Szóval olyan hatásai vannak mint egy betegségnek, csak épp pszichésen jön elő.
Ha pedig viszonozzák, akkor olyan mint a drog. Össze vissza repkedsz, a fellegekben jársz, csak rá gondolsz és csak Őt akarod. Azt hiszed süt a nap, pedig zuhog az eső. (rain forever!!!)
Szóval teljesen elveszi az ember maradék ép eszét is o.O Persze nem érvelek teljesen ellene, mert nagyon sok örömöt is tud okozni.. (elvileg : D Én még nem tapasztaltam.) Ráadásul a szerelem hihetetlen nagy ihletforrás. Nézzük csak a rengeteg verset, könyvet, festményt, dalt amit a szerelem ihletett. (Fejj, ha még egyszer leírom ezt a szót, komolyan hányni fogok -.-") Szóval azt hiszem én se nem ellene, se nem mellette nem foglalok állást (na jó.. inkább ellene :Đ)


Most meg épp (természetesen!) olasszal szenvedek. -.- Elnézve ezt a rengeteg szabályt, az angol kilométerekkel könnyebb. Ennek ellenére még mindig az olasz megy jobban : D
Megszámoltam hány Two Steps From Hell számom van: 854. Azt hiszem egy ideig hallgathatom őket x)



Egyik kedvenc animációs filmemből, Az Egyiptom Hercege c. filmből az egyik kedvenc OST-m :)

Che cosa faccio...

Múlthét óta szépen lenyugodtam, és igen, nagyon jót röhögtem magamon.. persze nem pozitív értelemben. Hihetetlen milyen rohadék vagyok : D

Ez a hét sem telt másképp. Doga, felelés, szapulás egymás hegyén-hátán. Szóval ismét szokványos volt.
Hétfőn elhatároztam, hogy nem húzom fel magam, még ha el is felejtik.. És igen, jó páran elfelejtették. Akik nem, azoknak köszönöm, nagyon jól esett, hogy gondoltatok rám :) De mindegy, azt hiszem már nem is érdekel..
A szerda sajnos förmedvényes volt. Népdaléneklési. Azt hiszem ezzel minden elmondtam. És a tetejébe még tovább is jutottam. De nem hiszem, hogy kijutok a megyeire, tudjátok ki a francnak van kedve egyedül énekelni a Kodály Központban.. hát nem pont nekem.
Reni beteg lett, és nélküle olyan.. furcsa volt a suli. Egyedül éreztem magam..
A kórusművet még mindig nem kezdtük el, ahogy se az olasz napi kórusművet (mert hogy az lesz, köszönjük Keri..), se a néptáncot, se a mai dalt.. Heh, na kíváncsi vagyok mikor akarják majd elkezdeni a többiek : D
Pénteken nem volt karvezetés *ezazz!* Nem sok kedvem lett volna hozzá a múltkori után..

Ma meg ma van. Még rohadtul nem tanultam semmit, pedig nagyon is kellene.. Ennek ellenére még is megesz az unalom. És most jön a legjobb kérdés:
Che cosa faccio!!!? Van ez a kis rohadék, ami nem nyugszik bennem és egyszerűen már nem bírok vele -.- Annyira azt hajtogatja, hogy scrivi! scrivi! scrivi!, hogy a végén még tényleg megteszem.

Ezek a kib*szott hormonok...

Ne olvasd el.

Egy hét kimaradás után újra itt. Időhiány miatt valószínűleg ha írok, akkor is csak hétvégén fogok.

Hát a hetem elég szokványos volt.
Hétfőn elmaradt az olaszfakk-felelés. Zenetörin végérvényesen le lettem szavazva. Az Adventi Éneket fogjuk énekelni. Egy ember miatt... De nem érdekel. Szolfézsen csináltunk kétszólamú diktálást. Tűrhetően ment, hibátlant lett.
Kedd.. nem emlékszek. Szóval valószínűleg nem volt semmi érdekes.
Szerda. Szintúgy semmi nem maradt meg.
Csütörtök. Zongorán egész jól haladok az Este a székelyeknél-el. Most a Tiersen is egész jól ment. Utána mennünk kellett kórusszereplésre. Bemutató volt a nyolcadikosoknak. Rossz volt, de legalább senki nem röhögött ki minket.
Péntek. Ugyan úgy bemutató volt. Kétszer annyian voltak, mint csütörtök. És természetesen kiröhögött minket egy csaj. Az értelmiségi szint.. Kikaptam a matek TZ-met...
A Keri elintézte hogy megcseréljük az óráinkat. Fizika helyett ének volt, így betudtak hozzánk jönni énekre a nyolcadikosok. Vezényelnem kellett. Enyhén mondva is borzalmas volt. Lassú volt és úgy álltam ott mint egy darab fa. Gratulálok. A hazaút is jó volt.. Este csináltunk apával túrós batyut. Illetve, azt mondja, hogy én csináltam.. Fura lenne, mert egész jó lett. Nem szoktam meg hogy bármi is jó amit én csinálok.

Tegnap megünnepeltük a szülinapomat, ami nem tegnap volt. De nekem inkább úgy tűnt, hogy anya 2. szülinapját ünnepeljük. Bevágta a hisztit, hogy én milyen figyelmetlen vagyok vele szemben, hogy csokitortát akarok csinálni, amikor ő nem szereti. Hát leszarom. Elvileg az én szülinapom lett volna és amúgy is volt még csinálva epres süti. De tudja mit? Legközelebb lóf*sz se lesz. Ezentúl meg se fogom ünnepelni. Minek..
A tortát félig-meddig én csináltam. Tűrhető.

Nem tudom mennyire tűnik ki az írásból, de ritka pocsék kedvem van. Aki nem akarja hogy véletlenül megbántsam, akkor az NE olvassa tovább!
Olvastam Nyoo blogját és kicsit megörültem, mert úgy tűnik, nem vagyok annyira különc mint, amennyire gondoltam, ha mások is hasonlóan éreznek mint én. Csak én nem lassan, hanem évek óta nem tudom elviselni magam. Az sem vág a földhöz hogy mindenki szarik a problémámra, mivel mindig így volt. És amúgy is az én problémáim, oldjam meg én.
Lassan kijelenthetem, hogy szinte csak ismerőseim vannak. Barátok szinte egy se. Akik vannak, azok is egyre távolabb. Le lettem cserélve valaki izgalmasabbra. Valakire, akivel jobban lehet szórakozni, aki nem ennyire különc és begyökösödött. Én nem szoktam bulikba járni, és fülsiketítő sz*r zenékre rázni magam, nem iszom le magam, nem dohányzok, nem drogozok, tudom hol a határ és keményen be is tartom, nem nevetek minden értelmetlen, trágár hülyeségen, nem lelem örömöm abban, ha telenyomom a tüdőmet ízesített füsttel, nem akarom mindenáron széttenni a lábaimat, nem köpdösöm a tanáraimat, nem szólok be mindenkinek és nem alázom meg őket csak hogy menőnek tűnjek, nem dobálom a másikat nyálas galacsinokkal, csak azért mert nem tetszik a nézőpontja, nem vágok bele a másik beszédébe mert úgy gondolom hogy "akkor is nekem van igazam, és kinek képzeled magad hogy egyáltalán hozzám szólsz"... Szóval nem vagyok a mai átlagnak megfelelő. (mert lássuk be a szomorú tényt, ez a mai átlag) Szürke kisegér vagyok, aki nem akar mindenképp bevágódni nálad, és nem fogja nyalni a segged csak hogy legyen még egy érdekbarátsága. Inkább legyek prűd, unalmas, gyökér hülye gyerek vagy nevezzetek aminek akartok, de nem leszek olyan mint a másik oldal. Semmiképp nem fogok megváltozni azért, csakhogy ez a kib*szott társadalom végre befogadjon. És ha most az fog következni, hogy mindenki hümmögni fog és elfordul tőlem, hát legyen. Nemigazán értettek meg eddig se, most miért lenne másképp.
Nem mondom azt, hogy én szent vagyok, mert az lenne a világ legnagyobb hazugsága. De látom a hibáimat és igyekszek javítani rajtuk.

Úgy gondolod, hogy a legjobb barátom van? Hát mekkorát tévedsz! Ha nálad ezt jelenti a legjobb barát, akkor te nem tudod, milyen az. Én mindig támaszt nyújtanék neki, meghallgatnám, megvigasztalnám. Ha bántani akarnák, elé ugranék, hogy engem üssenek és ne őt. Mindenképp megvédeném. A legnagyobb viharban és hóban is ugarnék, ha kérné. Mindent megtennék, hogy mosolyogni lássam és sosem bocsájtanám meg magamnak, ha fájdalmat vagy csalódást okoznék neki. Én odaugranék a legjobb barátom és a golyó közé, hogy megmentsem. Na és te?
Idegesítő vagyok? Legszívesebben leköpnél és belém rúgnál? Akkor mondd a szemebe és ne a hátam mögött legyél nagyfiú/lány.
Múltkor megkérdezték tőlem, hogy mégis hány évesnek érzem magam. Ennek ellenére, nem én szoktam szombat esténként részegen fetrengeni a saját hányásomban.

Miért akarnak mindenképpen elnyomni és megölni azt, aki vagyok?

Gusztustalan ez a nyáladzás és tisztára olyan, mintha agytúrkásznál ülnék: Okosan figyel, rád néz, mosolyog, de valójában azon gondolkozik, hogy rántott hús vagy grillezett virsli legyen ma a vacsora..

Furcsa, hogy mi mindent írhat vagy mondhat az ember idegességében, amit később megbán. De most már így hagyom. Legalább később jót fogok röhögni magamon -.-

Összefoglaló.

Nahát, több mint egy hónap után megint itt vagyok^^ A nagy visszatérés (?) alkalmából most sokat szándékozok rizsázni.

Először is:
A blog.
Ugyebár úgy volt, hogy frissítem, ez kicsiny részben meg is történt. Frissítettem a bloglistát és a hasznos oldalak listáját. Hihetetlen mennyi van most, pedig eredetileg rövidíteni akartam. Kiszedtem egy két dolgot és cseréltem zenét is. A Shiki animéből van mindhárom OST. Első pár hallgatásra furcsák, de én nagyon szeretem őket :) Apropó zenelejátszó. Kiszedtem a k*csög hirdetést :Đ Nagyon szúrta a szemem.
Fejlécet is cseréltem. Hogy miért BRS? Hát mert nem néz ki rosszul és egyszerűen nem volt ötletem, csak összerittyentettem. Remélem azért nem lett olyan rossz, nekem egész tetszetős^^
A színeket is átakartam rakni, át is raktam, de akkor meg olyan hulla-hangulata lett az egész blognak, hogy inkább annyiban hagytam. Maaajd megcsinálom...
Eredetileg sablont is akartam váltani, de inkább azt is hagytam. (igazság szerint nem volt kedvem azzal is vesződni.. *fütty fürütty*) Kicsit megváltoztattam a leírásomat, a blogarchívumot és még csináltam pár kisebb beállítást.
Jaham, és gondolom feltűnt, de blognak is új címe van. Roppan bonyolult szöveg(-.-) Azt jelenti olaszul, hogy Sayoko naplója. (gondoltam ha már olaszt tanulok, miért is ne, a gyakorolgatás nem árt ^^") Éss kiszedtem azokat a rohadt ikonokat is :Đ *leaféjszbúkkal!*
Nah a szerkesztésről ennyit.

Mindennapi élet.
Gondolom nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy rohadt sokat kell tanulni. Ennek fejében szépen előre el is tervezgettem hogy ezen meg ezen a napon ezt meg ezt fogom tanulni. Hát nem lett belőle semmi x) Igeen, lusta dög vagyok de jól esett kicsit lazítani^^" És mentségemre szóljon az is, hogy anyámnak most jutott eszébe az a remek ötlet hogy fessük ki a szobájukat. Szóval két napon keresztül szobroztam a létra tetején, a szobám meg úgy nézett ki mint egy háborús övezet. Kellemes~ Ráadásul anyámmal is gyönyörűen összekaptam, de azt inkább hanyagoljuk -.-
A tanulásról ennyit, a lustaságomnak úgy is meglesz jövő héten a böjtje..

Osztályéneklési és olasz nap.
Mert hát ugyebár olyan is van. És még semmit se tudunk, pedig már csak egy hónapunk van. Pedig azért harmadikosok lévén már kellene valamit mutatni is..
Kórusműnek én felhoztam a többieknek a Szép könyörgést. Az osztály 3/4-e el is fogadta. A fiúk persze rögtön kezdték a mondókát hogy "ez túúl nehéz, nem tudjuk megcsinálni, valami könnyebbet" töttö. Bakker, most már azért kellene tudni négy szólamban énekelni o.O Mindegy, úgy egyeztünk meg, hogy ha két óra alatt megtanuljuk az első két oldalt (ami egyébként nem nagy ördöngősség) akkor marad és megtanuljuk végig. Hát, kíváncsi vagyok mi lesz.
A könnyűzenei kategóriában még mindig csak találgatások vannak, hogy mi legyen.
A néptáncot még el se kezdtük xD Mondjuk tavaly is három nap alatt hoztuk össze és másodikak lettünk, de azért ne erre építsünk.
Az olasz nap meg újdonság, mivel idén fogunk először fellépni. (hejja, ellóghatunk egy egész napot :Đ) Viszont, hogy mit adunk elő, arról még egy szó se esett -.- Keresgéltem egy kicsit és találtam egy egész jó számot Elisától, a Luce-t. És szerintem egész jól meg is tudnánk oldani, csak! Végignyálaztam a fél világhálót, de nem találtam sehol egy normális kottát -.-" Mindegy, majd csak lesz valahogy *kuhh*

(öcsém, kész kisregényt írok o.O)

A társasági életemről inkább szót se ejtek, mert lassan ott tartok, hogy nekem olyanom nincs : D Nem, nem azért, mert nem vagyok fenn facebookon..

Am, regisztráltam dArt-ra is, aki akar, megkeres. (ezt azért mondom ilyen nyugodtan, mert még úgy sem raktam fel semmit x) A felhasználónevem SayoTaichou.

A zongorával egész jól haladok, illetve eddig azt hittem. Most jelenleg Yann Tiersen egyik szerzeményét játszom (a fene fogja leírni azt a hosszú francia címet, majd beillesztem a bejegyzés végére) Nagyon szép meg jó darab, csak kitörik a csuklóm o.o A jobb kezemmel eddig az volt a gond, hogy túl lassú, most meg az, hogy túl gyors. Kétszer annyira mint kellene és a bal kezem nem tudja követni. És ezt akarnám játszani félévkor vizsgán, szóval nagyon ügyes vagyok -_-

De azt hiszem ennyi duma elég is lesz, így is ember a talpán (vagy csak nagyon unatkozik) aki végigolvassa.

Buona notte!/ Jó éjt!