A nagy visszatéréés... még várat magára.

Hajnali 1:55
Nos, jó rég nem írtam már. Az ok még mindig a net hiány, 4 hónapja : D Csak egy pöppet idegesítő.. Igazából, szívem szerint most se írnék, de annyira unatkozok, hogy mást nem tudtam kitalálni. Meg aztán, miért is ne? Bár, úgy vettem észre a környezetemen, hogy egyre többen hagyják abba a blogírást. De én azért se! *most olyan eltökélt fejet vág*
Na szóval.. Az utóbbi 4 hónapban olyan sok dolog történt, hogy nem tartana tovább 2 percnél mire leírnám, mivel szinte mindent elfelejtettem x"D Nahát igen kérem szépen, a lukas agy rossz hatásai. Ezért is vezetek blogot. Persze ugyebár, akkor van pech ha az ember lányának nincs nete, csak a bátyókájánál, aki nemigen látja szívesen a gép előtt..
Na mindegy. A lényeg: nem, nem buktam meg.
A barátaimmal voltak veszekedések, de azok mostanra olyan elhanyagolhatónak tűnnek mintha meg se történtek volna.
Nem, a hímnem még mindig nem hagy élni.
Igen, az énektanárom még mindig örömét leli abban hogy engem csesztet (a korábbinál is jobban -.-") de ezt is túlélem.
És igen, a nyaram egy dög unalom, amit csak az animézgetés, az olvasás és a heverészés enyhít. Őszintén, sokkal tartalmasabban szerettem volna tölteni a nyári szünetemet. Félreértést kerülve, nem, nem akarom magam minden éjjel hullarészegre inni, inkább választanám a szórakozás egy másik formáját. Szívesebben mászkálnék kint a szabadban, fényképezgetnék, járkálnék a városban, bemennék az Alexandrába és megnézném mit nem veszek meg, de azért sóvárognék utána, elmennék a Mecsekbe kirándulni, sokat bicikliznék, kora reggel és késő este futnék, dolgoznék stb.. Hogy mi tart vissza? Hát.. ezek mind szép és jó dolgok (bár gondolom az utolsónál megoszlanak a vélemények x) ) de az a helyzet, hogy egyedül csinálni ezeket még magányosabb dolog lenne, mint itthon gubbasztani a négy fal között. Sajnos eléggé társasági ember vagyok. Vagyis, ez nem is pontos fogalmazás, mivelhogy szocio-fóbiám van. Annyira szívesen tölteném ezeket a pillanatokat a barátaimmal, nem valakivel, hanem velük. Csak.. a jelen pillanatban, azt sem tudom kit nevezhetek annak. Persze tisztelet a kivételnek, mert igen is vannak olyanok, akik néha rám írnak msn-en hogy megkérdezzék, élek-e még. De tényleg hiányzik az életemből az a tipikus legjobb barát, akiben mindig meglehet bízni, meghallgat ha mondanivalód van, támaszkodhatsz rá és ott van a jó időkben és a bajban is. Na.. már megint nyálasra vettem a figurát és ilyenkor csak úgy ömlik a sóder -.-"
Őszintén.. nem igazán szeretem kiteregetni a drága kis szennyesemet, mert általában kapásból visszakapom a nyakamba, csak még sárosabban.

Most búcsúzok, mert úgy is csak halandzsáznék.
Szóval bye bye! Talán a napokban még írok, mert most kicsit megjött hozzá a kedvem^^

Ui.: amint lesz netem (de mikor? o.O) sürgősen változtatok a kinézeten o.o