Diario di Sayoko.: október 2012

... mesterségem címere "e", vagyis elnézést. Szóval, elnézést amiért csak most jelentkezem. Már akkor megakartam írni ezt a bejegyzést, amikor hazajöttünk, de nagyon fáradt voltam, és az utána való időszak is elég nehéz volt a visszaszokás miatt. De akkor most pótoljunk :D

Lássuk csak, lássuk csak, hol is kezdjem. Igazság szerint már nem emlékszem annyira részletesen, mint közvetlen utána - ennek ellenére megint marha hosszú lesz. Utazás közben írtam egy naplót, amiben egy napról majdnem 2 A4-es lapnyit tudtam szövegelni, de ti most megússzátok ezt :D Na akkor. Olaszországban voltam. Jön a kérdés hogy: és? Manapság azért ez nem olyan nagy dolog, mint mondjuk 40 éve, de nekem azért mégis csak fontos..
Az indulás. Este 10-kor indultunk a Dómusz parkolóból. Engem bátyám kísért ki. Könnyes búcsúk a szülőktől, barátoktól, tesóktól... Már akkor elfogott az az érzés, hogy ezen az utazáson valami más lesz. Végignéztem a kórustársaimon és a tanáraimon, és eszembe ötlött: hogy fogom én kibírni ennyi számomra nem túl közeli emberrel összezárva 10 napig?! Szerencsére azért ott volt pl. a Pici, akinek el kellett szenvednie, hogy zavaromban folyton a nyakán lógok :D Az utazás. 3 óránként álltunk meg pisiszünetre, amit néha napján a sofór kicsit kitoldott, ennél fogva a wc-nél mindig tömeg volt. Oh, a budik. Örök élmény :"D Az első hosszabb megállónk San Marino volt Olasz o.-ban. Amit San Marino-ról tudni kell: gyönyörűűűű! Ha egyszer eljutsz Olaszországba, ide mindenképp menny el! A "város" (mert hogy nem az, hanem köztársaság) egy hegyen helyezkedik el, aminek a legtetején egy nagyon hosszan elhelyezkedő vár van. Lélegzetelállító a kilátás onnan fentről! San Marino nagyrészt a turistákból él meg, ennél fogva rengeteg bolt van, ahol nagyon jó dolgokat lehet vásárolni, az árak pedig fele akkorák, mint Olaszország más területein (mindegyikről persze azért nem nyilatkozhatok) Vettem is magamnak egy csodaszép San Marino-s hógömböt és egy kis kókuszos Pina Coladat (isteni volt!) Érdekesség, hogy a bolt tulaja tudott magyarul, és nagyon kedvelt minket, főleg a Pollit xD Még az elsősök is nyugodtan vásárolhattak nála. A slusszpoén hogy a Keri ezt látta és nem szólt be o.O"
Az ez utáni megálló már az elsődleges célállomás volt, Atri (igen igen Atri, nem Altri) A buszút kb. 17 órás volt + még a San Marinoban töltött 2 és fél óra. Hát.. az első 7-10 óra elég nehéz volt. Se alvás, se semmi, de csak meg kellett szokni. Olyannyira megszerettük a buszt, hogy amikor megláttuk az atrii szálláshelyünket, inkább a buszban aludtunk volna. Egy koleszban kaptunk szállást, ami elvileg vadonatúj volt, mi használtuk volna először, csak valahogy ez nem látszott rajta. Kívülről ha megnézted a házat, meg nem mondtad volna róla, hogy kolesz. Én a Picivel, a Melivel, és három elsőssel (Lili, Emese, Zsófi) voltam egy szobában - szó se róla, eleinte eléggé frusztrált ez az "összezártság" dolog. A szobánk úgy nézett ki belülről, ahogy én kb. a zárdák szobáit képzelem el. Fehér falak, rozoga régi vas ággyal, és egy-két asztal. Oh az ágy.. nem lehetett rajta úgy megmozdulni, hogy ne keltsd fel az egész szobát, annyira nyikorgott - a hat ággyal még egy szimfóniát is komponálhattunk volna - piszok hideg volt, ahogy az egész szobában is (itt jól jött a takaró és a párna, amit vittem) és ráadásul az enyém még penészes is o.O A zuhanyzó tálcából kifolyt a víz, egyenesen ki a folyosóra, ahol mindenki abban tocsogott ^^" Maga Atri kicsi, de hangulatos városka: szűk kis macskaköves utcák, ahol egyszerre közlekedik mindenki (nincs járda), régi magas házak kis faablakokkal (ha kilépsz az ajtón, máris az úton vagy, nincs kertjük, se kerítés), templomok, katedrálisok, terek.. Az éjszaka különösen hangulatos volt, kicsit olyan, mintha az ember visszamenne az időben :D Volt pár kóruspróba az egyik volt templomban, amit átalakítottak. Az utolsó fellépésünk is itt volt.
Másnap mentünk tovább Ugentoba, ami még 10 óra utazás volt. Ezt már röhögve lehúzta mindenki :D Ugento kicsit más volt, mint Atri. A központja majdnem ugyan olyan volt, viszont a külvárosa inkább hasonlított egy magyar kisvárosra, aminek fura kialakítású, színes, régi házai vannak. Na és most jött a feketeleves, ugyan is családokhoz kerültünk kettesével. Őszintén megvallom, ettől eléggé tartottam. Összekerülsz olyan emberekkel több mint egy hétre, akiket nemhogy nem ismersz, de még azt se igazán érted, amit mondanak. Én a Picivel voltam párban. Egy idősebb nénihez és bácsihoz kerültünk, akiket Luiginek és Concettinanak neveztek. Nagyon kedvesek és vendégszeretőek :) A házuk nagyon nagyon szép volt és nagy, a kertben volt egy hatalmas pálmafa. A Picivel kaptunk egy külön szobát és egy külön fürdőt is. (büdé bzmeg :""D) A kommunikációval volt némi probléma, mivel nem értettek angolul egy szót se, ezért a gyér olasz tudásommal kellett elmagyarázni, hogy mit is akarunk. Ráadásul a Pici se tudott segíteni, mivel ő németet meg spanyolt tanul. Hát.. azért olyan 50%-ban sikerült megoldani a dolgot :D Bár azért voltak félreértések x"D A másnap reggel. Ne akard azt mondani, hogy nem vagy éhes mert úgyse hiszik el. Rengeteg, de tényleg rengeteg kaját kaptunk reggelire és mind édeset: tejbemártogatós keksz, nutella, valami édes sütiféle, joghurt, lekvár pirítóssal, kávé, tea, tej, croissant... Szóval jól laktunk :D
Az olasz kajára és étkezésre kicsit kitérnék. Az olaszok így osztják be az étkezéseket: reggelire (számukra) nem túl sok édes ennivaló, ebédre megint nem túl sok étel, és vacsorára ami belefér! Nekem csak egyszer volt alkalmam "otthon" vacsorázni (mert egyébként fellépés után mindig volt valami helyszíni étkezés) de uh.. rengeteg volt, nem tudtam hogy oldjam meg, hogy ne sértsem meg Concettinat, amiért ilyen "keveset" eszek, mert ő nem hitte el hogy tényleg elég volt. Azt hitte, hogy nem ízlik nekünk :S Maga az étel tényleg finom, szó se róla, csak a mérték.. Egyébként ezen a vacsorán a helyi pappal, don Antonioval és az egyik rokonukkal, Vitoval vacsoráztunk. Eléggé paráztam, amikor meghallottam, de mindketten nagyon jó fejek és viccesek voltak :D Am gondolom ez nem újdonság, de az olaszok nagyon vallásosak. Minden szobában lóg minimum 5 szentkép, még a mi szobánkban is volt. Le is szoktunk a káromkodásról a Picivel :"D
Nade visszatérve. A "szüleink" voltak olyan kedvesek, és mindig csomagoltak nekünk a nap többi részére ennivalót :) Utána kóruspróba sorozat, amit általában a helyi katedrálisban tartottuk. Oh ez fontos. Ha be akarsz menni egy olasz templomba, semmiképp se húzz ujjatlant és olyan nadrágot, amiben kilátszik a térded, tilos. Elég csúnyán néznek miatta, tapasztaltuk ^^" Hát még a Keri hogy nézett -__-
Az első fellépés helyszínének nevét sajnos nem tudom, de egyenesen katasztrofális volt. Azt mondták lesz zongora, de valahogy elmaradt, így majdnem az összes zongorakíséretes darabot le kellett mondani, amit meg elénekeltünk, hát.. De úgy alapból nem szóltunk valami hű de szépen :S A második szereplés volt Ugentoban, a katedrálisban. Hát ez.. nagyon jóra sikerült, de tényleg :D Ennek ellenére ha jól tudom erről készült a legkevesebb felvétel -.- A harmadik fellépés volt Geminiben. Ez is katasztrófa volt. Itt is kültéren voltunk, mivel valamiért nem engedtek be minket a fűtött templomba, ami ott volt tőlünk kb. 2 méterre. Csúnyán meg is fázott az egész kórus, mert aznap este nagyon hideg szél fújt. A negyedik fellépésünk és egyben az utolsó Atriban volt, ugyanis az utolsó nap haza fele menet ott álltunk meg egy délelőtti pihenőre, aztán este volt a fellépés. Persze voltak ilyen random fellépéseink, amikor városnézés közben megálltunk egy templom előtt meg ilyesmi :D
Ugentoból többször is elmentünk a tengerpartra. Az valami élmény volt! Puha, meleg homok, kék, rettentően sós víz (komolyan, egy kis húst bele és kész a húsleves) és sok kagyló. Az első part, ahova mentünk ott tényleg sok kagyló volt, a másodiknál viszont már nemigazán. Amiből viszont sok volt ott, az a néger árus, akik mindent ránk akartak tukmálni darabja 10 euróért :'D De nem kell pánikba esni, alkudni kell! Mentek ám a veszekedések, néhány még el is küldött minket melegebb éghajlatra xD De csak megkaptuk, amit akartunk x) Harmadszorra oda mentünk, ahol először voltunk, negyedszerre pedig San Maria di Leuca-ba a partra. Ez volt az utolsó fürdésünk, és hát.. A part nagyon köves volt és algás. Nagyon óvatosnak kellett lenni, hogy ne sérüljünk meg. A parton elég sok száraz vízhordalék volt, a víznek meg volt valami kellemes halzamata ^^" De, ezt is élveztük :D
Több helyre is mentünk várost nézni pl. a fent említett San Maria di Leuca-ba, ami Olaszország legdélibb pontja. Nagyon szép, mintha csak egy képeslapot néznél :) Itt volt egy kis stiklink a templommal ^^"... Voltunk még Leccében és Gallipoli-ban is, amik szintúgy nagyon szép helyek.
Egy kicsit korábban indultunk haza, mivel volt egy kis kavarás a menetidővel, ezért kedd helyett(25) hétfőre értünk haza. Am rengeteg ajándékot kaptunk hazafele a vendéglátóinktól és a családoktól is. Mi is vittünk hungaricumot (pálinka, paprika stb.) de azért még így is kicsit pirultam, amiért ők ilyen sokat adtak, én pedig ilyen keveset.

Végezetül pedig, amiért fontos nekem ez az út. Nagyon sok mindent megtanultam az emberi kapcsolatokról. Eleinte mindenkitől húzódzkodtam, nem akartam annyira ismerkedni és nagyon nem örültem, hogy össze vagyok velük zárva. De ahogy múlt az idő, egyre jobban éreztem magam velük, és igazán megszerettem őket :) Többen is mondták, hogy ez az utazás egy kicsit összekovácsolt minket, és tényleg egy közösség lettünk. Ha tehetném, én szívesen visszamennék velük :D Ez alatt az utazás alatt végre sikerült egy kicsit nyitottabbnak lennem.

Nah, de nyálazásból elég ennyi. Lényeg, hogy kár lett volna kihagyni, még a rossz dolgok ellenére is, és ha a fővárosba nem is jutottunk el.
Ha teheted, legalább egyszer mindenképp menny el Olaszországba :)
Buona notte!

Pár képecske: