A szalagavató előtt.

Hogy vagyunk, hogy se.
Az utóbbi pár hetem nagyon gyorsan elment, csak amikor benne voltam, akkor nem egészen így éreztem :D

Lezajlott a tablófotózás. Ott még úgy éreztem, hogy egész jól lettek, most már nem igazán, de hát üsse gumikacsa, azért nem olyan vészesek :) Maga a fotózás viszont szerintem nagyon érdekes volt. És finom volt a tea *-*
Mostanában nagyon sűrűn elalszok, és vagy épphogy, vagy egyáltalán nem érek be nulladikra -__- Pedig sose voltam az az elalvós típus. Mondjuk mostanában nagyon rosszul alszom. Sokszor csak ilyen hajnali 3-kor kap el az álmosság. Ennek persze az a következménye, hogy egész nap olyan vagyok, mint egy félhulla.
A suliban 10 000-rel megy a tanulás. Dogák dogák hátán, és erősen készülünk az érettségire. Ami nagyon is jó, de így, hogy itt van még egy rakat kóruspróba is, nagyon nehéz beosztani az időt.
Kórus. Március nemtudomhányadikán fogjuk előadni Poulenc Stabat Mater-jét, aminek eddig még a felét sem tudjuk, és marha nehéz, szóval felköthetjük. Ráadásul Bogányi bácsi azt szeretné, ha mellé még megtanulnánk egy Verdi-t is :o
Emellett teljes gőzzel megy a gyakorlás a szalagavatóra, és ott vagyunk már, hogy holnap este lesz a nagy esemény. Eddig nem igazán izgultam, de most hogy belegondoltam, hogy holnap ilyenkorra már túl leszek rajta.. hát egy kicsit rám tört a para :D Főleg, hogy egyre ramatyabbul érzem magam. Az utóbbi egy hét teljes káosz volt. Az osztályban 31 emberből majdnem 20-an lebetegedtek, és sokan vannak még, akik nem jöttek helyre és betegen fognak táncolni. Nekem is beteg lett a táncpartnerem, a padtársam, a másik padtársam és kb. úgy mindenki körülöttem, szóval nem lenne csoda, ha én is az lennék.. Csak könyörgöm, ezt az egy napot már bírjam ki :S

Huh, szóval parázok rendesen...