Szép estét.Nem jöttem túl nagy céllal, sem hírrel, csak gondoltam pingálok valamit így az utolsó "gyereknapom" utolsó órájában. Illetve elv. nem, mert ha jól tudom az reggel hét lenne.. De nem tudom pontosan.
Hogy is vagyunk..
Ha azt mondanám jól, nem igazán mondanék igazat, mert már több mint egy hónapja vesződök a kétoldali arcüreggyulladásommal. Szerencsére kezdek már jobban lenni (azért *kop kop kop*), ami lassan már időszerű is lenne... Négyszer voltam már vele dokinál, amikor végre a háziorvos adott egy beutalót a fül-orr-gégészetre múlt csütörtökön. Akkor derült csak ki, hogy mi a bajom, addig ment a találgatás. Persze sorra kaptam a gyógyszereket, de egyik se használt. Viszont most kaptam egy lórúgásnyi antibiotikumot meg még pár gyógyszert, amit a gégész felírt. Úgy látszik, hogy ezek végre hatnak. Ebben a hónapban szinte az összes pénzt gyógyszerekre költöttük, még a szülinapi pénzem nagy része is ráment -__- Ennyi ideig még sose voltam beteg.
Nem is beszélve a hiányzásról. Még "szerencse", hogy őszi szünet előtt mentem el vele dokihoz, mert így legalább a szünet miatt nem hiányoztam annyit, mint amennyit egyébként kellett volna. De még így is lemaradtam egy rakat dogáról, amit nem tudom, hogy hogy fogok bepótolni, nem is beszélve a rengeteg anyagról. Főleg, hogy jövő héten hétfőn se leszek, mert megyek vissza kontrollra. Mikor fogom megírni az irodalom TZ-t? -__- Ohlala..
Szünetben volt időm gondolkodni pár dolgon. Azt hiszem rájöttem, hogy miért nem mennek úgy a dolgok a suliban, ahogy kellene.
Ugyebár nekem feltett szándékom volt, hogy énekkel foglalkozzak, bővebben énektanár és karvezető akartam lenni. De most.. nem igazán tudom. Már nem vagyok olyan lelkes, mint korábban. Még mindig nagyon szeretem a zenét, de nem tudom, hogy tudnám e ezt csinálni egész életemben. Annyi változás történt. Új az énektanárom, új a kórusvezetőm, új a zongora tanárom.. Mindenki, aki miatt igazán megszerettem a zenét, elment, és most nem tudom, mi legyen.. Egyszerűen már nem lelkesít annyira, mint eddig. Szeretem a tanárnőt, tényleg, de ez az egész... nem ugyan az. És miért menne jól a tanulás, ha nem tudom, hogy miért küzdjek..
Nyílt titok, hogy én grafikusnak készültem még általánosban, csak aztán... Lemondtam róla. Egy kicsit bánom is. Mindig is imádtam rajzolni, talán nem is csinálom olyan vészesen rosszul, de most már igazán mindegy, nem grafikus leszek. Azért néha belegondolok amikor keresgélek dArton és találok valami igazán szépet, hogy ha akkor elszántabb lettem volna, talán én is tudnék ilyet... De azért nem adom fel, hátha egyszer nekem is sikerül :)
Ezt a problémát meg még párszor átrágom magamban.
Most viszont búcsúzom, egyúttal a "gondtalan gyermek- és teenager kortól" is .Ígérem, igyekszem ezentúl jobb és hasznosabb lenni :)
/Úúúristen, felnőtt leszek! O.O De agyban nem igazán -__- És még mindig max. 14-nek nézek ki -___-"/
Am nem gyönyörű az a hógömb a képen? Imádom őket *-* San Marinoban annyi gyönyörű volt~ Horribilis áron -.-
Na de jó éjt!
Ciao ciao!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése